Nemcsak Szoboszlait, az újságírókat is csendre intette a Puskásban a Real Madrid sztárja

Hiába utaztak miatta közel 2500 kilométert Madridból.

A 2014-es világbajnokság döntőjében győztes gólt szerző Mario Götze a gyermekeinek írt nyílt levelében mesélt kisfia hajszál híján tragédiába torkolló születéséről, a labdarúgáson túli életről, a Borussia Dortmundról, valamint arról, annak idején miért mondott nemet Jürgen Kloppnak és a Liverpoolnak.
Mario Götze a 2014-es világbajnokság döntőjében 22 évesen győztes gólt szerzett Argentína ellen, ezzel örökre beírta magát a labdarúgás históriás könyveibe.
Azóta eltelt több mint tíz esztendő, a Borussia Dortmunddal és a Bayern Münchennel is szép sikereket elérő, 66-szoros német válogatott játékos jelenleg az Eintracht Frankfurtot erősíti, s bár még mindig csak 32 éves (júniusban tölti be a 33.-at), most már elsősorban kétgyermekes családapaként, és nem futballistaként tekint magára.
Götze tavaly novemberben a Players’ Tribune-ön „Levél a gyermekeimnek” címmel jelentetett meg egy megható írást, amelyben őszintén mesélt
– ebből a levélből idézünk most hosszabb részleteket.
Götze győztes gólja a 2014-es vb-döntőben
„(…) El kell mesélnem neked, hogyan jutottál el hozzánk, mert minden nap hálát kell adnom, hogy épségben megérkeztél erre a világra – szólította meg levelében Rome-ot az édesapja. – Anyukád hét hónapos terhes volt veled, amikor a szülésznőnk eljött hozzánk a dortmundi otthonunkba. Ultrahanggal végzett rutinvizsgálatot, hogy megbizonyosodjon róla, minden oké, de egyszer csak azt mondta, »valami nincs rendben a babájukkal«.
Kérdeztük, mit ért az alatt, hogy nincs rendben?
»Túl lassú a szívverése. Mentőt kell hívnunk, és azonnal be kell menniük a kórházba.«
Azt hittem, menten leáll a szívem.
(…) Szülőként lehetetlen leírni a gyermeked elvesztésétől való félelmet. Bepánikoltam, izzadtam. Minden másodperc egy percnek, minden perc egy órának tűnt. Nem is tudom, hogyan tartottam az úton az autót, mert csak arra tudtam gondolni, »kérlek, Istenem, add, hogy minden rendben legyen«.
A kórházban tucatnyi ember várt ránk. Minden nagyon gyorsan történt.
Körülvették anyukádat, és valaki azt mondta, még mindig dobog a szíved.
Annyira megkönnyebbültem, hogy majdnem összeestem.
De aztán a doki azt mondta: »ki kell mentenünk a babát!«
Lehet, hogy összeszedtél valamilyen fertőzést.
Császármetszést végeztek el anyukádon, én pedig a következő néhány percben nem tehettem mást, mint ültem, vártam, reméltem és imádkoztam.
Végül a tervezetthez képest hat héttel korábban világra jöttél.
Gondolom, csak izgatott voltál, hogy láthass minket.
S abban a másodpercben, amikor megpillantottalak, megváltozott az életem.
De volt egy kis probléma. Az orvosok az intenzív osztályra vittek, hogy megfigyelés alatt tarthassanak, és hogy biztosak lehessenek abban, minden jól halad, mi pedig ott maradtunk melletted. Vissza kellett volna mennem edzeni az akkori klubomhoz, a Dortmundhoz, de mindez 2020 júniusában, egy világjárvány kellős közepén történt, amikor biztonsági okokból szabályok vonatkoztak arra, hogy ki hova mehet. A kórházban azt mondták, vagy visszamegyek edzeni, vagy maradok bent, de a kettő együtt nem fog működni.
Választanom kellett a futball és a család között.
Azt feleltem: »nézzék, ez nem is lehet kérdés.«
Felhívtam a klubot, és elmagyaráztam, addig nem mehetek vissza edzeni, amíg száz százalékban rendbe nem jössz. És végül nem is mentem vissza.
Édesanyád és én három hetet töltöttünk veled a kórházban, szó szerint csak aludtunk, ettünk, és melletted voltunk. 2020. június 5-én születtél. A szerződésem ennek a hónapnak a végén járt le a klubomnál. Mire hazajöttünk a kórházból, a szezon már véget ért, és szabadügynök lettem. Nem hiszem, hogy a Dortmundnál örültek ennek, de meg kellett érteniük. Kénytelenek voltak. Nem volt alternatíva.
Elsősorban apa vagyok, és csak másodsorban futballista.
Emiatt sosem fogok bocsánatot kérni.
Most viszont már meg sem mondanád, hogy koraszülött voltál. Annyi energia van benned, hogy apának el kellett kezdenie kávézni, hogy lépést tudjon veled tartani.”
Götze a levelében ezután azt is elmesélte, hogy kislánya, a 2023-ban született Gioia is a vártnál négy héttel korábban jött a világra, de az ő születése korántsem volt annyira komplikált, mint testvéréé.
„Édesanyátok kellően erős volt ahhoz, hogy átvészelje mindazt, amin keresztül kellett mennie. Amikor legközelebb meglátjátok őt, öleljétek meg” – írta Götze.
Götze 2013-ban, két német bajnoki címmel a tarsolyában hagyta el nevelőklubját, a Borussia Dortmundot, és igazolt 37 millió euróért a nagy rivális Bayern Münchenhez. Árulónak kiáltották ki, de ahogy ő fogalmaz, egyszerűen arról volt szó, hogy új kihívásokra vágyott és új környezetben akarta kipróbálni magát. Elárulta, a szurkolók haragja miatt a családjával rendőri védelemre volt szüksége, amikor elhagyta az otthonát, az egyik testvérét pedig bántalmazások érték az iskolában.
„Én csak a legmagasabb szinten akartam játszani. Aztán egy évvel később én szereztem azt a gólt, amivel Németország világbajnok lett.
Annyira jó voltam akkoriban, hogy az emberek úgy vélekedtek, a következő tíz év szupersztárja és a földkerekség egyik legjobb játékosa leszek.
Én voltam az új német reménység.
A következő Messi. (Ismeritek őt, igaz?)
De ezt nagy teher cipelni. Minden héten úgy éreztem, hogy minden meccset nekem kell eldöntenem. Nem lehettek rossz napjaim. Győznöm kellett ma és holnap is. Nagyon igyekeztem, tényleg mindent megtettem, de visszatekintve túl szigorú voltam magamhoz.
És utólag azt kívánom, lehettem volna kicsit türelmesebb is.
Erre mondok egy példát. 2016-ban majdnem a Liverpoolhoz igazoltam. Akkor Jürgen Klopp volt ott az edző. Láttatok már róla képeket? Magas, széles mosolyú, nagyon vicces figura. Előzőleg a Dortmundnál már volt az edzőm. Elmentem a liverpooli házába, ahol leültünk a nappaliba a feleségeinkkel. Jürgenben különleges volt, hogy az embert látta bennem. A futballról nem sokat beszéltünk, nem kérdezte, hogyan tudna meggyőzni, vagy mit akarok.
Inkább az életről kérdezett, és valami olyasmit mondott, hogy »Mario, sokat fogsz nálam játszani és jól fogod érezni itt magad. Tudom, hogy számodra ez a legfontosabb. A klub csodálatos. Gondolkodj el rajta.«
Nagyon szerettem volna újra a kezei alatt játszani.
De ugyanennyire vágytam az újabb trófeákra is, és türelmetlen voltam. A Liverpool akkor a nyolcadik helyen végzett az angol bajnokságban, míg a Dortmund a második volt a német ligában. A Dortmund ráadásul megvette André Schürrlét (ő adta a gólpasszt a 2014-es vb-döntőben Götzének – a szerk.), az egyik legjobb barátomat. Visszaemlékeztem, mennyire jól éreztem magam a BVB-nél az első ciklusomban, amikor két bajnoki címet nyertünk és bejutottunk a Bajnokok Ligája döntőjébe. Lehet, hogy minden újra úgy alakulna, mint a régi szép időkben?
Úgyhogy visszamentem.
És bármennyire is szeretem Dortmundot, most már úgy érzem, lemaradtam egy különleges utazásról Jürgennel. Nem értettem meg, hogy idő kell neki ahhoz, mire felépít egy nagyszerű csapatot a Liverpoolnál. Nem lett volna szükségem akkor arra, hogy mindenáron a Bajnokok Ligájában játsszak, de nem gondolkodtam előre.
Kanyarodjunk vissza ahhoz az időszakhoz, amikor Götzéék az első gyermeküket várták. Mario ekkor – mint ahogy fentebb már mesélt róla – a Dortmund játékosa volt. Az idény közben a Manchester United és korábbi klubja, a Bayern München is érdeklődött iránta, ám ezek a lehetőségek végül kútba estek, és miután lejárt a szerződése a fekete-sárgáknál, még szeptemberre sem talált magának új csapatot. A PSV dobott neki mentőövet.
„Azon a télen nemet mondtam a Manchester Unitednek.
Aztán néhány hónappal később, 2020 márciusában felhívott Hansi Flick, és megkérdezte, »visszajönnél a Bayernhez?«
Végül is… Miért is ne!?
Abban maradtunk, hogy tartjuk egymással a kapcsolatot.
Aztán apa lettem, és amikor hazajöttünk a kórházból, életemben először nem volt klubom. Jött a hétfő reggel, és nem volt sehová sem mennem. Nincsenek meccsek. Nincsenek célok. Nincsenek csapattársak, akikkel nevethetnék. Főállású apuka lettem, ami persze csodálatos volt, de egyben teljesen más is. Ültem a kanapén, és reméltem, hogy megcsörren a telefonom.
A Bayern abban az évben három trófeát nyert (bajnokság, Német Kupa, Bajnokok Ligája), én pedig vártam, vártam, és csak vártam… Beszéltem még néhányszor Hansival, de végül nem lett az átigazolásomból semmi.
29 éves voltam. Van egy gyerekem, egy családom, de nincs munkám és nincs bevételem. Ez aggasztott.
Tudtam, hogy találok majd egy klubot, de basszus… Játszottam a Dortmundban és a Bayernben, Németország két legnagyobb klubjában, néhány hónappal ezelőtt pedig a Manchester United és a Bayern hívott, most meg semmi.
Hogy lehetséges ez!?
Még egyszer felhívtam Roger Schmidtet, a PSV edzőjét, akivel néhány hete már tartottam a kapcsolatot. Javában készültek már az új idényre, és megkérdeztem, nem lenne-e kedve még aznap szerződtetni. Szerencsére sikerült neki, így egy nagy klubnál játszhattam egy német edző kezei alatt, közel az otthonomhoz, Düsseldorfhoz. Tökéletes megoldás volt.”
„Amikor aláírtam a PSV-hez, elkezdtem azzal foglalkozni, hogy a korábbi sportolók (Dirk Nowitzkit és David Beckhamet név szerint is megemlítette – a szerk.) az Egyesült Államokban hogyan építették fel a vállalkozásukat. Mi egy családi magánhivatalt hoztunk létre, és ebbe fektettünk bele a jövőnk biztosítása érdekében.
Mario Götze mint befektető.
Ez lesz a második életem.
Nem akarom, hogy csak úgy ismerjenek, mint aki azt a bizonyos gólt lőtte a világbajnokságon. Az emberek még mindig arról kérdeznek, persze megértem, hogy miért. Hihetetlen pillanat volt, de az is csak egy fejezete az életemnek. Amikor megkérdezik, hogy az volt-e életem legszebb pillanata, egyszerűen csak elmosolyodok. Még sok minden van, amit szeretnék elérni.”
GÖTZE STATISZTIKÁI KLUBJAIBAN ÉS A VÁLOGATOTTNÁL
Borussia Dortmund: 219 mérkőzés, 45 gól, 61 gólpassz
Bayern München: 114 mérkőzés, 36 gól, 24 gólpassz
PSV: 77 mérkőzés, 18 gól, 18 gólpassz
Eintracht Frankfurt: 117 mérkőzés, 11 gól, 16 gólpassz
Német válogatott: 66 mérkőzés, 17 gól
„Folytathatnám és mesélhetnék még, kérdezzetek csak, mindig itt leszek nektek, és válaszolok a kérdéseitekre.
Ha valamelyik barátotok kérdez rólam, elmesélhetitek neki, hogy voltak jobb és rosszabb periódusaim is, és örülök annak, amit elértem. Hogy alakulhatott-e volna még jobban? Persze. De az élet nem tökéletes. Megéltem az álmomat, és nagyon jól éreztem magamat ezen az úton.
És nagyon hálás vagyok, mert mindenem megvan, amire vágytam.
Van két gyönyörű gyermekem és egy csodálatos feleségem.
(…) A telefonom régen tele volt a pályafutásom csúcspontjaival. Most már csak ti ketten vagytok benne.
Remélem, egy nap megértitek, mennyit jelentetek nekem.
Végül még egy dolog…
Néhány hónapja láttalak benneteket egymás mellett aludni az ágyban. Több százszor láttam már ezt a képet, de akkor elkezdtem azon gondolkodni, hogy a kisfiamnak van egy húga, a kislányomnak pedig egy bátyja, és most együtt nőhetnek fel.
Egyszerű pillanat volt, én mégis gyönyörűnek találtam.
Nagyon szerencsésnek éreztem magamat, és elkezdtem pityeregni.
Köszönöm, hogy teljessé tettétek az életemet.
Szeretlek benneteket,
Apa”
A nyitókép forrása: Odd Andersen / AFP